Munkavédelmi szakmérnök képzés – Bemutatjuk a Műegyetem Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karának Munkavédelmi Továbbképző Központját

Hazánkban a munkavédelmi szakemberképzés intézményes formáját 1959-ben a Felsőfokú Munkásvédelmi Tanfolyam létesítéséről kiadott kormányhatározat hozta létre. A hallgatók a két éves tanulmányi idő után záróvizsgát tettek és képesítő oklevelet kaptak, munkavédelmi szaktechnikusként. Tanulmányaik során megillették őket a főiskolai levelező oktatás hallgatói számára nyújtott kedvezmények.

 

A kormányhatározatban úgy rendelkeztek, hogy az akkoriban még csak beindítani tervezett szakmérnök-képzés keretébe bekapcsolják majd a tanfolyamot, és a Felsőfokú Munkavédelmi Tanfolyamon végzett mérnökök munkavédelmi szakmérnök címet nyernek. Az intézkedés következtében hazánkban az első szakmérnökök munkavédelmi szakmérnökök.

 

A képzés megindítását kétéves előkészítő folyamat előzte meg, melynek során kialakultak a tanítás módszerei, tematikája, az óraterv keretei, az oktatók köre. A tantárgy struktúra meghatározása, az oktatók személye a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézethez, illetve a Budapesti Műszaki Egyetemhez kötődött. Az első igazgató dr. Vasvári Ferenc volt, a BME kiváló professzora.

vasvari

1. kép Vasvári professzor

 

Vasvári Ferenc[1] (Orsova, 1904. – Bp., 1985.), gépészmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa (1962). Közép- és felsőfokú tanulmányait fizikai munkásként végezte el. 1918-1932 között különböző ipari üzemekben dolgozott. 1939-ben szerezte meg oklevelét a budapesti műegyetemen. 1941-45-ben az egyetem Mechanikai Technológiai Intézetének gépműhelyében műszaki tiszt, majd főtiszt, 1945-től intézeti tanár. 1948-50-ben az Alumíniumkutató Intézetben dolgozott. 1950-től a BME Villamosmérnöki Karán a szerkezeti anyagok tantárgyat adta elő. 1952-től a villamosipari anyagok technológiája tanszékén tanszékvezető docens. 1956-59-ben a Villamosmérnöki Kar dékánhelyettese, illetve megbízott dékánja, 1963-tól nyugdíjba vonulásáig, 1969-ig tanszékvezető egyetemi tanár. Jelentős szerepe volt a munkavédelem megszervezésében. 1959-től a SZOT felsőfokú munkavédelmi tanfolyamának igazgatója, 1964-től a Felsőoktatási Munkavédelmi Bizottság elnöke.

A Villamosipari Anyagtechnológia Tanszék a BME Villamosmérnöki Kar szervezeti egységeként 1952-ben alakult meg, dr. Vasvári Nagy Ferenc vezetésével. Feladata a villamosmérnök hallgatók technológiai, anyagismereti, munkavédelmi oktatása volt.[2]

 

A képzés indításában is részt vett már Dr. Vörös Imre Kossuth-díjas egyetemi tanár, Dr. Macskásy Árpád egyetemi tanár, Dr. Turányi Imre Állami Díjas egyetemi tanár, Dr. Weltner Andor akadémikus, egyetemi tanár Az előkészítő tanfolyamon már tanulta a munkavédelmet, és a kezdetektől tanított is dr. Taky Ferenc, Kálmán Iván, Török Dezső, Hirsch Lajos, Bernhardt György.

macskasy

2. kép Macskásy professzor mellszobra a BME D épületében

 


[1] Forrás: http://www.banaterra.eu/magyar/V/vasvari_f.htm (Megtekintve: 2012. 03. 01.)

[2] Forrás: http://www.att.bme.hu/tortenet (Megtekintve: 2012. 03. 01.)

 

A képzés a Technika Házában (a későbbi MTV székház Budapesten, a Szabadság téren) kezdődött, és – amíg a SZOT felügyelte – térítésmentes volt a hallgatók számára.

1960-ban a jelentkezők nagy száma miatt különvált a szakmérnök képzés a technikusképzéstől. 1962 és 1977 között Budapesten a Felsőfokú Munkásvédelmi Tanfolyamon, illetve a gödöllői Agrártudományi Egyetemen (mezőgazdasági munkavédelmi technikus-képzés keretében) közel 1700 fő nyert szakképesítést.

Az 1013/1976. (V. 15.) MT határozat önálló költségvetési szervként működő Munkavédelmi Továbbképző Intézetté alakította át  Felsőfokú Munkavédelmi Tanfolyamot 1976. szeptember 1-jei hatállyal.

 

A határozat az Intézet feladatait a következőképpen jelölte meg:

– a felsőfokú munkavédelmi szakemberképzés, melynek keretében – továbbképző rendszerű levelező oktatásban – munkavédelmi szakmérnök szakképesítés és munkavédelmi üzemmérnök kiegészítő szakképesítés szerezhető;

– munkavédelmi technikus minősítő vizsga és erre előkészítő tanfolyam szervezése a szakiránynak megfelelő szakközépiskola bevonásával;

– munkavédelmi szakemberek továbbképzésének szervezése.

 

A Felsőfokú Munkavédelmi Tanfolyam szervezeti és működési szabályzatát, tantervét, tanulmányi rendjét, felvételi szabályait a SZOT határozza meg a művelődésügyi miniszterrel együttesen. Az Intézet szakmérnöki tagozatán a hallgató sikeres államvizsga alapján munkavédelmi szakmérnöki oklevelet, az üzemmérnöki tagozatán a tanulmányok sikeres befejezését követően munkavédelmi üzemmérnöki képzettséget igazoló – az eredeti üzemmérnöki oklevélhez csatolt – kiegészítő bizonyítványt, a sikeres technikus minősítő vizsgát tett dolgozó pedig munkavédelmi technikus oklevelet kapott. A technikus oklevelet a  szakközépiskola adta ki.

 

Az Intézet oktatási tevékenységével kapcsolatos tanterveket, tanulmányi rendet, felvételi szabályokat továbbra is a SZOT – az oktatási miniszterrel együttesen, az egészségügyi miniszterrel egyetértésben – határozta meg.

 

Az államvizsga bizottság elnökét az oktatási miniszter a SZOT-tal, a technikus minősítő bizottság elnökét a SZOT az oktatási miniszterrel és az egészségügyi miniszterrel egyetértésben bízta meg.

 

Az 1976-ban Békéscsabán szervezett kísérleti tanfolyam után 1977-ben öt, 1979-ben pedig 12 városban indult képzés, szakemberek ezrei kaptak magas szintű munkavédelmi ismereteket.

 

1977-ben külön rendelet [4/1977. (V. 7.) OM rendelet] gondoskodott a felsőfokú munkavédelmi szaktechnikus végzettségűek főiskolai továbbtanulásáról: a Felsőfokú Munkavédelmi Tanfolyamon szerzett munkavédelmi szaktechnikusi oklevéllel rendelkezők az alapképzettségüknek megfelelő szakirányú műszaki, valamint mezőgazdasági és élelmiszeripari főiskolákon tanulmányokat folytathattak, és üzemmérnöki oklevelet szerezhettek. A továbbtanulásra azok jelentkezhettek, akik:

  • a jelentkezés évében 45., kivételesen – az ágazati miniszter engedélye alapján – 50. életévüket még nem töltötték be, és
  • a szaktechnikusi oklevelüket a jelentkezés évétől számított 10 éven belül szerezték.

 

A továbbtanulásra felvett hallgatók egyéni elbírálás alapján – a Felsőfokú Munkavédelmi Tanfolyam tanterveinek figyelembevételével – egyes tantárgyak hallgatása, valamint e tantárgyakból a vizsgakötelezettség alól felmentést kaphattak, illetőleg – tanulmányi eredményüktől függően – összesen 3 félév beszámítást kérhetnek.

A szabályozás következő nagy lépése a munkavédelmi szakképzésről és továbbképzésről kiadott 37/1982. (VIII. 25.) MT rendelet volt, mely kimondta, hogy a munkavédelmi szakképzés keretében felső- és középfokú munkavédelmi szakképesítés szerezhető. A képzés lehetősége megnyílt nem műszaki alapképzettségűek számára is, két féléves alapozó képzést követően.

 

Felsőfokú munkavédelmi szakképesítésnek minősítették:

a) a munkavédelmi szakmérnöki oklevelet;

b) a munkavédelmi üzemmérnöki bizonyítványt;

c) a felsőfokú munkavédelmi szakképesítő egyetemi tagozaton szerzett bizonyítványt;

d) a felsőfokú munkavédelmi szakképesítő főiskolai tagozaton szerzett bizonyítványt.

 

Középfokú munkavédelmi szakképesítésnek számított a középfokú szakképesítő tagozaton szerzett oklevél.

 

A rendelet kimondta, hogy a munkavédelmi szakképzés a Munkavédelmi Továbbképző Intézetben, illetve annak irányításával más oktatási vagy továbbképző intézmény keretében folyik, levelező rendszerű oktatás formájában.

 

A felső-, illetőleg középfokú munkavédelmi szakképesítést nyújtó tagozatokra való felvétel képesítési feltételei a következők:

a) a szakmérnöki tagozatra: mérnöki oklevél;

b) az üzemmérnöki tagozatra: üzemmérnöki oklevél;

c) a felsőfokú szakképesítő egyetemi tagozatra: a tudományegyetemek bölcsészeti, jogtudományi és természettudományi karán, valamint a közgazdaságtudományi egyetemen, továbbá az orvostudományi egyetemen szerzett oklevél;

d) a felsőfokú szakképesítő főiskolai tagozatra: az államigazgatási-, a tanárképző-, az egészségügyi főiskolai, valamint a főiskolai szintű szakoktatói és a műszaki tanári oklevél, továbbá a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán, a Külkereskedelmi Főiskolán, a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán szerzett oklevél;

e) a középfokú szakképesítő tagozatra: a szakközépiskolai (középfokú technikumi), vagy gimnáziumi érettségi bizonyítvány.

 

Az Intézet felsőfokú tagozatain sikeres államvizsga letételével munkavédelmi szakmérnöki oklevelet, munkavédelmi üzemmérnöki, illetőleg felsőfokú munkavédelmi szakképesítő bizonyítványt, középfokú tagozatán állami vizsgáztató bizottság előtt tett sikeres vizsgával középfokú munkavédelmi szakképesítést nyújtó oklevelet szerezhettek.

 

A rendelet előírta azt is, hogy a munkavédelmi felügyelők, illetőleg a minisztériumok munkavédelmi szakembereinek munkavédelmi továbbképzése az Intézetben, vagy annak irányításával más intézményben folyjon.

 

Az Intézet feladatává tette a rendelet az állami oktatás, a vezető-továbbképzés, illetőleg a gazdálkodó szervezetek munkavédelmi oktatásának tartalmi és módszertani összehangolását.

 

A tanterveket, a tanulmányi rendet, a felvételi és egyéb szabályokat a művelődési miniszter a SZOT-tal, az egészségügyi miniszterrel, pénzügyi kérdésekben a pénzügyminiszterrel egyetértésben – határozta meg. Az állami vizsgabizottságok elnökét – a SZOT javaslata alapján – a művelődési miniszter; tagjait, valamint az állami vizsgáztató bizottságok elnökét a SZOT – a művelődési miniszterrel egyetértésben – bízta meg.

Az Intézet költségvetési szervként, a SZOT felügyelete alatt működött.

A felsőoktatás átszervezésének folyamatában, az egyetemek kari tagozódása, valamint az egyetemi továbbképző intézetek nevesítése során 1986-ban a fent hivatkozott rendeletet a

37/1986. (VIII. 31.) MT rendelet kiegészítette:

„A munkavédelmi szakmérnöki, a munkavédelmi üzemmérnöki és a szakmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetem állítja ki.”

Ilyen módon, jogszabály erejénél fogva 1986-tól kezdődött tehát a Továbbképző és a BME intézményes kapcsolata.

Az oktatás rendszerének további átszervezése keretében 1988-ban az iskolai nevelés-oktatás egyedi intézményei között határozta meg a 38/1988. (V. 26.) MT rendelet az Országos Munkavédelmi Képző és Továbbképző Intézetet, Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség vezetőjének szakmai irányítása mellett.

Az iskolarendszeren kívüli szakmai oktatási rendszer átszervezése során a 93/1994. (VI. 17.) Korm. rendelet – többek között – hatályon kívül helyezte a munkavédelmi szakképzésről és továbbképzésről szóló 37/1982. (VIII. 25.) MT rendeletet, valamint az OMKTI-t egyedi oktatási intézményként meghatározó rendelkezést. A továbbiakban az OMKTI speciális jogosítványok nélkül, felnőttképzési intézményként végezte feladatát.

Az Országos Munkavédelmi Képző és Továbbképző Intézetet, mint költségvetési szervet, a munkaügyi miniszter 10/1997. (V. 13.) MüM rendeletével szüntette meg, 1997. május 1-jei hatállyal, egyidejűleg – jogutódként – megalapítva az Országos Munkavédelmi Képző és Továbbképző Korlátolt Felelősségű Társaságot, amely a hatályos jogszabályok keretei között, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel kötött együttműködési megállapodások alapján közreműködött a munkavédelmi szakmérnök, felsőfokú munkavédelmi szakember szakirányú továbbképzések szervezésében, valamint – akkreditált felnőttképző intézményként – végezte és végzi a mai napon is a munkavédelmi szakképzést.

 

A felsőoktatási jogszabályok változásai azonban szűkítették az egyetemek számára nyitva álló együttműködési lehetőségeket, ezért került sor 2012. február 1-jétől a BME KJK Munkavédelmi Továbbképző Központjának megalapítására, amely ettől az időponttól kezdve átvette az OMKT Kft-től a szakirányú továbbképzések szervezési feladatainak ellátását. A Munkavédelmi Továbbképző Központot dr. Koch Mária igazgató vezeti.

koch

3. kép: dr. Koch Mária

 

 

A Munkavédelmi Továbbképző Központ a Műegyetem St. épületében működik. A hallgatók számára rendelkezésre áll a BME teljes infrastruktúrája: könyvtár, éttermek, büfék, stb. Egyelőre az egyetem és a Duna közti területen díjmentes a gépkocsi parkolás, napközben azonban nem könnyű szabad parkolóhelyet találni.

bme4

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

4. kép: A Műegyetem K épülete 1914-ben és napjainkban

 

Minden évben, az őszi és a tavaszi szemeszterben egyaránt indulnak a képzések. Bővebb tájékoztatót és jelentkezési lapot talál honlapunkon.

A térítési díj évek óta változatlan!

 

Hallgatóink számára választási lehetőséget biztosítunk a tanítási napokra vonatkozóan (hétköznap, hétvége, összevonások, stb.), így mindenki a legkedvezőbb megoldást választhatja.

 

A képzés félévenként 120 órás, és összesen 120 kreditet kell megszerezni. A tanterv kialakítása során nagy hangsúlyt nyert az ismeretek egymásra épülésének biztosítása.

 

A szakképzettség szempontjából meghatározó ismeretkörök, és a főbb ismeretkörökhöz rendelt kreditértékek:

Alapozó ismeretek (12 kredit):

  • Biztonságtudomány elmélete és a munkavédelmi jog alapjai (4 kredit)
  • Munkaélettan (3 kredit)
  • Munkalélektan (3 kredit)
  • Szakmai kommunikáció és módszertan (2 kredit)

 

Szakmai törzsanyag (37 kredit):

  • Villamosság biztonságtechnikája (8 kredit)
  • Világítástechnika (4 kredit)
  • Munkavédelem jogi és eljárási ismeretei (7 kredit)
  • Foglalkozási ártalmak (7 kredit)
  • Fűtés, szellőzés, klíma (4 kredit)
  • Zaj- és rezgésvédelem (4 kredit)
  • Ergonómia (3 kredit)

 

Speciális szakismeretek (61 kredit):

  • Egyéni védőeszközök (4 kredit)
  • Kémiai biztonság (5 kredit)
  • Nyomástartó berendezések és hegesztés biztonságtechnikája (5 kredit)
  • Gépek és technológiák biztonságtechnikája (7 kredit)
  • Anyagmozgatás és raktározás biztonságtechnikája (11 kredit)
  • Létesítés és létesítmények biztonsága (7 kredit)
  • Szabványosítás és minőségmenedzsment (4 kredit)
  • Kockázatértékelés (4 kredit)
  • Pszichoszociális kockázatok kezelése (választható tárgy, 2 kredit)
  • Munkabalesetek (választható tárgy, 2 kredit)
  • Vállalkozásmenedzsment (3 kredit)
  • Tűzvédelmi ismeretek (3 kredit)
  • Kötelezően választható tárgy (6 kredit)

A szakdolgozat kreditértéke 10.

 

Korszerű, hatékony, menedzser szemléletű munkavédelmi szakemberek képzése a cél, ezt segítik elő a következő tantárgyak: a szakmai kommunikáció és módszertan, a vállalkozásmenedzsment, a pszichoszociális kockázatok kezelése

 

A záróvizsga tárgyai:

Kötelező:         Munkavédelmi jogi és eljárási ismeretek

Foglalkozási ártalmak

Anyagmozgatás és tárolás biztonságtechnikája

 

Választható:     Gépek és technológiák biztonságtechnikája

Villamosság biztonságtechnikája

Létesítés és létesítmények biztonsága

5. kép: Gyakorlaton

A munkáltatóktól érkező megkeresések, visszajelzések és tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy a jelenlegi, nehéz gazdasági helyzetben is nagy az igény jól képzett – különösen legalább egy nyelven (elsősorban angolul vagy németül) jól beszélő – munkavédelmi szakemberekre. Célszerű a felsőfokú képzésben megszerzett szaktudást néhány kapcsolódó szakmával is kiegészíteni, így kiváló portfóliót állíthatunk össze saját magunk „értékesítéséhez”.

 

Dr. Koch Mária

WP-Backgrounds Lite by InoPlugs Web Design and Juwelier Schönmann 1010 Wien